42. rész

x.X.x

   SeokJin és TaeHyun felajánlotta nekem, hogy segítenek megtalálni HoSeok betegségének forrását. SeokJin a főnök elé tárta, kívánságomat, miszerint szeretnék HoSeok orvosának segéde lenni. Ez idő alatt én felkerestem Dr. Kot és megkértem, hogy minden ötletemet fontoljon meg és segítsen ő is a kutatómunkában.
   Dr. Ko megosztotta velem, eddigi tapasztalatait, ami semmi újat nem mondott számomra. Robotszerű viselkedés, néhány külső inger, - mint például én, vagy csak az, ha nevem hallja. Ilyenkor megduplázódik a légzési ritmusa és a pulzus száma is megnő. De ezeken kívül semmi. Többszöri konzultáció után mindig falakba ütközünk. Az idő pedig vészesen pereg. Étel és ital nélkül az infúzió és a tápoldatok sem tarthatják sokáig életben.
- Más felvetésed? - kérdezi Dr. Ko.
- Pszichoszomatikus stressz?
- Mint például?
- Gondoljon bele a családja meghal, ő ránk támad nem lehet, hogy az agynak egy fajta védekezési mechanizmusa, azért hogy ne éljen át több ilyen megrázkódtatást?
- Meglehet. De agyban nem tudunk turkálni...
- Mi van ha csak szimplán csak beszélünk hozzá? - jött egy hang a nagy tárgyaló terem másik végéből, ahol SeokJin ült, mint kívülálló a témához nem értő, keresztbe font kezekkel, aki ezúttal az asztalra könyökölve mondta ezt.
- A beszédtől nem lehet baja... - folytatja.
- Talán. De miről kellene beszélni? - kérdezem.
- Boldog, jó emlékekről? Olyanokról amiknek gondolatára melegség tölti el a szívünket. Nem tudom. Én ehhez úgy érzem kevés vagyok.
- Egy próbát megér. - mondom.
- Csináljuk veszíteni nem fogunk rajta, de az időnk fogy. Lassan egy hete nem kapott normális ételt sem italt. Sokáig ez így nem fog menni. Ezt ti is tudjátok orvosi papír nélkül is... Én mennék is. Sok sikert srácok. - azzal Dr. Ko elhagyta a szobát.
- MinMi... mihez kezdjünk? - Jön mellém SeokJin. Fejem tenyerembe hajtom, miközben az asztalon támasztom.
- Nem tudom... tényleg nem tudom. - és lenyelek egy gombócot a torkomban.

x.X.x

   Egyre jobb a kapcsolatom ezzel a kis majommal itt a kezemben. Folyton felkéredzkedik ha itthon vagyok az ölembe. Sohasem gondoltam volna, hogy a porszívózás és az étel készítés ilyen nehéz lehet egy csepp emberrel a kezemben. De minden pillanatban boldognak érzem magam. Még ha hosszabb időbe is telik néhány dolog végrehajtása, akkor is, semmi pénzért sem cserélnék senkivel.

   Van pár percem arra, hogy elolvassam a mai aktákat, amíg kifő a cumis üveg. YoonShik a televízió előtt ül és nézi a Cirkuszok Világtalálkozójának ismétlését, miközben a plüssmacáinak a fülét rágcsálja. Megcsörren a telefonom és MinMi hív.

- Szia. - mondom mosolyogva.

- Szia. Hogy vagytok?

- Mi jól, köszi. Te?

- Élek...

- Miért hívtál?

- Két hét múlva lesz JungKook lövész vizsgája meg akarlak kérni arra, hogy korrepetáld őt.

- Persze segítek. Addig majd YoonShikre majd vigyáz a nagyi.

- Ők hogy vannak? Elfogadták a tényt?

- Nehezen. De igazából csak a gyermek miatt aggódnak, velem meg kezdenek kibékülni. Azt mondták, hogy amíg YoonShik jól van őket nem nagyon érdekli ki vagyok. Én meg úgy vagyok vele, hogy majd megismernek ha kell.

-Igen...

- Nyúzott a hangod van. Történt valami? Még mindig a könyvtárban laksz?

- Úgy érzem magam mint a számkivetett. - keservesen nyög fel a vonal másik felén. 

- Pihenned kellene, és lazítani egy kicsit minimum egy napot.

- Jó lenne, de meg kell oldanom ezt a gondot.

- Ahogy gondolod. Most mennem kell. Jön az esti program... 

- Persze. Szia. - bontjuk a vonalat.

   Nagyon nyúzott volt MinMi hangja. Valahogy ki kellene szakítani abból az állandó körforgásból vagy bele fog bolondulni. Odamegyek YoonShikhez leülök mellé ő pedig bőszen kezd el mutogatni a tévé felé. 

- Oda... oda - motyogja.

- Elszeretnél menni egy cirkuszba?

- Igen.

- Akkor megyünk. Jó?

- Igen. Mikor? - kérdezi dadogó gyermek hanggal.

- Még hármat kell aludni, jó? - mosolygok.

- Jó. - Kihúzom farzsebemből a telefonomat és egy üzenetet kezdek el gépelni.

Feladó: Min YoonGi

Címzett: Park MinMi

Tárgy: Relax

Üzenet: Szombaton este öt óra körül ott leszek érted. YoonShikkel cirkuszba megyünk. Ennyi pihenés neked is jár! Mint felettesed, nemleges választ nem fogadok el! 

Feladó: Park MinMi

Címzett: Min YoonGi
Tárgy: Igen is!

Üzenet: Értettem. Készen állok a pihenésre!