17. rész

x.X.x

   Két biztonsági ember kíséretében gyorsan sétálva kotorászok a zsebemben. Jobbra fordulok egyenesen a nézőtérre vezető folyosóra. Zsebemből kihúzom Iphone 6 Plus-omat és tárcsázom, YongGukot. Kicsöng.
- Mihelyst felveszi, ti beméritek. -adom ki a parancsot két csöngés között. Hallom, hogy ők is előveszik saját céges telefonjaikat és megnyitják a bemérő programot, azt amit még én fejlesztettem ki kifejezetten a cégem számára. Megrezdül kezemben a telefon.
- Bemértük az ön telefonját. - mondja.
- Helyes.
   Tíz csörgés után megunom az egészet és kinyomom a hívő felületet. Az a mihaszna még a telefonját is képtelen felvenni. Amilyen idióta, most is biztos pattogatott kukoricáz zabál egy nagy kóla kíséretében, és ha jön a járó büfés pasas, akkor biztosan vesz tőle valamit.
   Megállunk a lelátó legfelső fokán, a közlekedő folyosón. Hitetlenkedve, zsebre dugott kézzel, hunyorítva nézek végig az elém táruló padsoron, de sehol semmi. A lelátó mindhárom oldala négyszer ötven fős parcellákra van osztva és a parcellák között lépcső vezet le az első sorba. Egy ilyen neves esemény és ilyen kis helyen rendezik meg.
Cöh... szánalmas.!
    Ismét tárcsázok. Fejjel bólintok a srácoknak, jelzik hogy értették. Felveszi a telefont.
- Hol vagy te szerencsétlen? - rivallok rá.
- Üdv főnök. - mosolyt vélek felfedezni hangjából. Jó hangulata van. Adok én neki olyan jó hangulatot, hogy élete végéig megemlegeti! - Hogy szolgál egészsége? - kérdi.
- Hogy, hogy szolgál? Te magadnál vagy? Azt mondtam, hogy maradj Koreában, erre te mit csinálsz? Idejössz Pekingbe, hogy embereket szerezz magadnak. Remélem nem talállak meg mert akkor tuti nem kerülsz haza épségben! - megszakítja a vonalt.
- Bemértétek?
- Igen. Jobb oldal, kettes szektor, negyedik sor közepe. - ujjával mutatja, hogy merre van. A másik pedig egy távcsövet nyom a kezembe. Szememhez emelem és megpróbálom megkeresni YungGukot azon a helyen, ahol ülhet. Bingo! Meg vagy.
   Intek a többieknek, hogy kövessenek. A fenti szinten kerüljük meg az alattunk őrjöngő tömeget és a központban harcoló Yamada Hatot és Jung HoSeokot. Fejjel a küzdőtér felé fordulok, hogy nézzem a harcot.
Hum. A koreai srác egész ügyes. Ha lerendeztem YongGukot, majd beszélek vele egy kicsit.
   Öt perc elteltével már a kettes szektor legfelső ülősora feletti folyosón állok és kiadom a jelet a srácoknak, hogy hozzák fel YongGukot. Kicsit hátrébb húzódok, hogy a járókelők elférjenek. Tétlen percek telnek el. Az átok verte csúszómászó, hogy soha sem tud egy helyben megülni a seggén. Jut eszembe megülni. LeeJoonra bíztam a felügyeletet, az a semmirekellő sem tud semmit sem elintézni. Haza érek, vele is elbeszélgetek egy kicsit. Jobbra majd balra nézek és az érkezésünk felőli oldalról észreveszem, hogy az a srácot, akibe nem is olyan rég belebotlottunk HyoNival, felém tart egy másik társaságában. Észrevesz, köszön majd tovább megy és úgy tíz méterrel arrébb megáll és konzultál társával.
   Mire visszanézek már mind a négyen itt állnak előttem. YongGuk fejét lehajtotta mellette pedig Zico hős talpnyaló módjára néz ide-oda. Elindulok a liftek felé, ők pedig követnek. Megnyomom a hívó gombot másodpercekkel később kinyílik az ajtó beszállunk és egy szó nélkül indulunk meg a tetőtér felé.

x.X.x

   YoonGival egymás mellet sétálva indulunk YongGukot megkeresni. Egyikünknek sincs konkrét terve, hogy merre keressük, így először csak körbenézünk. Nem szólunk egymáshoz, de mégis egymásra hangolódtunk annyira, hogy tudjuk mi jár a másik fejében. A jobb oldali emeleti folyosón sétálunk, amikor belebotlunk a nem rég megismert tagba. Köszönök neki, elhaladunk előtte YoonGi pedig megszólal.
- Lehet nem túl jó az időzítő, de nekem el kell mennem WC-re. - mondja.
- Most?
- A természet nagy úr.
- Jó, siess. Ha lesz addig valami, majd írok. Figyeld az órád! - bólint és elhúzza a csíkot.
    Amint elmegy, egyből valami furcsára figyelek fel. Két férfi kísér két másik embert. Az egyik jobbra-balra néz, míg a másik lehajtott fejjel nézi a földet. Kíváncsian hajolok hátrébb, hogy jobban szemügyre vehessem az arcát.
Ez ő!
   Arcomból kifut a vér és hirtelen azt sem tudom merre nézzek, vagy hogy mit csináljak. Itt állok tíz méterre YongGuktól és lefagytam a szó, legszorosabb értelmében. Két éve erre a pillanatra készülök és most, hogy végre eljött a pillanat. Itt állok, mint egy kirakati bábú, és azt sem tudom mihez kezdjek.
Ó YoonGi, siess már!
   Elindulnak abba az irányba amerről jöttünk. Tétován helyezem egyik lábamról a súlyt a másikra. Meg kellene várni YoonGit, de ha megvárom, akkor elvesztem és abban a pillanatban minden kárba veszik. Várok egy percet.
- NamJoon! - szól rám YoonGi. - Hallod? NamJoon!
- YongGuk itt volt. - mondom halkan. - Én meg lefagytam.
- Merre mentek? - igen, ez YoonGi. Egyből követni akar mindenkit. Velem ellentétben ő nem fagy le, hanem épp ellenkezőleg, felpörög és a toppon van. Mindent tud. Irigylem ezért.
Két lábon járó szerencsétlenség vagyok!
- Arra. - mutatom ő pedig elkezd szaladni a mutatott irányba. Követem de a sarokhoz érve lelassul majd megáll. Négy alak száll be a liftbe és az ajtó fölött felvillan az 'F', ami a tetőteret jelzi.
- Gyere. A másikon követjük őket fel.
   Fent a tetőtér szélét egy és fél méteres beton fal várja le. Néhol gomba alakú, ezüst, forgó fejes levegőztető emelkedik ki a talajból. A két lift egy kisebb kocka alakú építményben kap helyet, amiben még egy lépcsőházat is beépítettek. Nagy, tömör fém ajtó áll a bal oldalán. A kis épületen kívül, elszórva kisebb papír doboz építmények állnak, de van ahol fém tartó elemek hevernek egymásra rakva. Mindez olyan látszatot kelt, mintha ide azokat a tárgyakat hozták volna fel, amiket az építkezés során nem sikerült felhasználni.
   A nyugati részhez lopódzunk, mert onnan halljuk a beszélgetést és elbújunk a fém tartóoszlopok mögött. Hallgatózunk.
- LuHan, nem várhatod tőlünk, hogy ember nélkül tartsuk fenn a céget. Főleg úgy, hogy a WHITE is rászállt Zicora. - mondja az egyik.
- És mi van JunHonggal? Ő is tag már, vagy tévedek? - ez a hang ismerős. De nem tudom honnan.
- Igen, de fél, hogy rászállnak, főleg a legutóbbi verekedős ügye miatt. - szólal fől ismét az első.
- Te és a nagy terveid, mindig verekedős beavatási szertartást készítesz. Jobb ötleted nincs? - mondja a második.
- De, csak ezt, már jóval előtte megbeszéltük. A változtatás vagy az enyhítés, meg tudod, hogy nem az én feladatom. - hallok meg egy harmadik hangot.
   Ekkor összeállt a kép. Az a srác, akit a sikátorban találtunk, egy beavatási szertartás kellős közepébe csöppent. Illetve, akit láttunk elslisszolni az nem más, mint a JunHong névre hallgató új tag. Ki az a Zico? És LuHan?
- YoonGi! - suttogom, ő bólint, hogy érti. Kézjelekkel magyarázza el a tervet. Ő bal oldalról megy én pedig jobbról. Mind a két fegyverünket használni kell majd, hiszen sokan vannak. Fő cél, YongGukot elkapni, és a haza toloncolni, majd kihallgatni. Bólintok, hogy értettem és mind a ketten elindulunk a megbeszélt útirányon.
   A jobb oldalon több az üres rész, ahol nincs semmi kimagasló objektum, így nehezebb is elbújni. YoonGinak kellett volna erre fele jönnie, mert ő gyorsabb és halkabb, mint én, na meg persze alacsonyabb is. MinMi a hét elején még azért volt mérges, mert JunHongot valaki megtámadta, közben a srác nem is annyira ártatakatlan, mint amennyire látszik.
"Hogy a kurva életbe nyugodjak meg,miközben egy idegbeteg fekete ruhás hapek szabadon jár, kel és JunHongra vadászik vagy tudom is én, hogy mit is csinál."
   MinMi és JunHong jó barátok, de vajon ez a barátság elég erős-e ahhoz, hogy túlélje azt a megrázkódtatást, amit az önzetlen barát okozott? Kitudja, milyen szándékok vezérlik a srácot, és hogy milyen információkat szedett eddig ki a MinMiről, de legfőképp a WHITE-ról, vagy a BTS-ről? Nagy veszélyben van, figyelmeztetnem kell!
   Megrezdül az órám. YoonGi megérkezett a helyére. Visszajelzek neki, hogy én is. Az órán megjelenik a számláló hatvan másodpercről. Nulla nullánál indulunk.
- A srác megtette amire kéretem, igazából más választása nem igen volt, hiszen a család nagy úr. Főleg akkor, ha ehhez még hozzátesszük MinMit.
Hogy mi?
- MinMi? Róla még nem is hallottam. Ki ő? JunHong holnap akarja megkérdezni tőle, hogy lenne-e a barátnője. Elég erős kötődés alakult ki közöttük, szóval, ha a szülei miatt nem csatlakozik, akkor a csaj, mint kényszer eszköz miatt csatlakozni fog, vagy a csaj meghal.
   Még vagy harminc másodperc van az indulásig, de már alig bírok tűkön ülni. Nem engedhetem meg, hogy Minminek baja essen, főleg, hogy ott van az a srác, ki még segíteni sem tud neki.
- YongGuk, ennél okosabb ötleted rég volt. Egyéb értelmes ötlet? - cinikus hangja megadja nekem a végső lökést.
   Felállok és fegyvert szegezve rájuk megindulok feléjük. Értetlen tekintetek sorával találkozok. A legtöbbjük arca meglepetést ábrázol, míg az egyik csak mosolyog, mint egy elmebeteg.

x.X.x

   Ez meg mi a francot csinál? Még bőven van húsz másodpercünk az akcióig, de már megint nem tudja irányítani az érzelmeit. Miért kell ennyire érzékenynek lennie, ha MinMi kerül szóba? Nem fogok közbe avatkozni, hiszen biztos van egy terve, ami miatt beleugrott ebbe a kétségtelenül hülye ötletbe. Kikukucskálok a papírdoboz felett, nem valami fényes a helyzet. NamJoon úgy három méterrel arrébb áll, mint a másik öt pasas. Nekem háttal állnak, így  a meglepetés ereje az én
hasznomra válhat, ha jól időzítek.
- WHITE. - nyugodt hangon mondja. Tudom, mekkora erőfeszítés neki, nyugodtságot mutatni, főleg akkor, ha legbelül forr. - Adják föl magukat!
   Van két fekete öltönyös pasas, akik a nagy zakójuk alatt kotorásznak. Kissé megemelkedik a zakó hátulja és egyből kivehetővé válik a fegyverek alakja. Ennyiből pontosan nem tudom megállapítani, hogy milyen típusú lőfegyver, de egy biztos, ebből még baj lehet.
- Miért kéne átadnom magam? - kérdezi az egyik, akin ugyan olyan öltöny van, mint az előző kettőn, csak annyi különbséggel, hogy fényesebb és mintásabb és gondolom drágább.
- Kim JungSoo! Mond neked valamit ez a név? - kérdi.
Ó ne. Rákezdett!
- Kim JungSoo? WHITE elnök? - értetlenkedik YongGuk. Bár nem tudja, telibe találta a szöget. - Hogy szolgál egészsége?
- Megölted te szemét láda! - üvölt rá NamJoon.
   YongGuk megmerevedik, szeme kidülled. Látszólag nem érti miről van szó, de testbeszéde mindent elárul. Keze ökölbe szorul, vagyis mérges. Fülét megmozdítja, ami azt jelenti, hogy még jobban figyel mindenre. Oldalra rándítsa fejét és vissza.
- Nem én öltem meg, JungSoot. - mentegetőzik. - Arra még sohasem gondoltál, hogy valaki elárulta és aztán lepuffantotta lelkiismeret furdalás nélkül?
- Ugyan, ki tenne ilyet? - halk kuncogás hagyja el az egyik torkát. YongGuk igazat mond, a fenébe is! Nyakig benne vagyunk.
De ki árulta volna el JungSoot?
   Elkezdek kutakodni memóriámban JungSoo iránt. A főnök, mindig az irodában ült, vagy ha nem ott akkor a BTS körül sürgölődött. Azon dolgozott, hogy legyen még jobb a csapat összhangja. Sokat köszönhetünk neki, de ahányszor rá gondolok, valami felett mindig átsuhanok.
- JunWoo? Mond valamit? - folytatja YongGuk. - Bármi?
   JunWoo? Miután JungSoo meghalt, a cégtől rengeteg ember távozott, de ami mindenkit meglepett az a személyes asszisztense rejtélyes távozása volt. Távozását követő második héten a halálhírét hallottuk vissza a cégen belül. Mindenki azt mondta, hogy nem bírta azt a terhet viselni, amit az okozok, hogy JungSoo meghalt.
- JunWoo meghalt. - kezd bele NamJoon. - Mert nem bírta feldolgozni JungSoo halálát.
- Hülyeség! JunWoo még mindig él, sőt mi több, kitűnő egészségügyi állapotnak örvend.
- Ott voltunk a temetésén is.
- És láttátok is a testét a koporsóban? Honnan tudtátok, hogy ő az? Lehet, hogy csak egy bizarr viccet űztek veletek. - sikerült NamJoont tökéletesen elbizonytalanítania és ezt az a két tag is észrevette. Erősen megmarkolták fegyvereiket és előrántották egyenesen NamJoonra. Csak a jelet várták.
Nem tétlenkedhetek!
   Felálltam, és lőttem kettőt, egyenesen a két fegyveres férfi hátába. Meg kellett előznöm a tragédiát. Inkább ők mint az egyik legjobb WHITE ügynök. Sikeresen eltereltem a figyelmet NamJoonról. Mindenki rám nézett.
- Na, hellóka! - szólok közbe. - Te kis önző dög, engem meg kihagysz a játszmából? De kis huncut vagy!
- Én is örülök, hogy láthatlak! - kacag föl a társam. Sikerült a feszültség oldás, most jöhet a második lépés. Fejet biccent és megindul YongGuk felé. Ügyesen leszereli és egy bilincset nyom a kezére.
- Héhéhé! Hátrébb az agarakkal! - kiáltok fel a másik kettőre. - Megmozdultok, golyót kaptok a fejetekbe!
   NamJoon a földre ülteti YongGukot és a bilincsnél fogva kiköti a közelben lévő tartó oszlophoz. Kiegyenesedik és egyből visszatér a másik kettőhöz. Fegyvert szegez rájuk. Mikor már azt hinnénk, hogy minden a legnagyobb rendben van, akkor hirtelen kivágódik az nehéz ajtó, és vagy öt fekete ruhás golyó álló mellényes, maszkos férfi kezd el szaladni felénk. Kettő azonnal karon ragadja, a drága öltönyös pasit és kivezeti őt. Az itt maradt tagra pedig a harmadik fegyvert fog és a többiek után noszogatja. A másik kettő, pedig lövöldözésbe elegyedik velünk. Gyorsan a földre bukunk és egymás felé kúszunk.
- Te idióta seggfej! - osztom meg gondolatomat társammal.
- Szívemből szóltál! - oldalra hajolok és lövök párat, ő is ugyan úgy tesz, miközben a másik kettő még mindig soroz minket a kemény vas tartóoszlopok mögül. Egyszer ők lőnek egyszer meg mi. Ha kitudnám támasztani egy pillanatra a fegyver csövét és betudnám mérni őket, pillanatok alatt lelőném őket.
- NamJoon!
- Értettem.
- Kösz. - suttogom és máris elindul.
   A csövek mentén indul, közben YongGukra néz, aki a földön hevet, csak azért, hogy ne kapjon golyót. Elhalad a csövek végéig, lő párat majd vissza húzódik. Megkétszerezi a golyók lövések sebességét, hogy azt a látszatot keltse, hogy ketten vannak ott. Felpillantok. A terve siketül. De kifogy a lőszerből. Leül a földre és gondolkodásba mélyed. YongGuk megmozdul és mond valamit NamJonnak. Ő megmozdul és a megkötözött bűnös alak övének korcából kihúz egy fegyvert, majd pedig zsebében kezd el kotorászni és ki vesz belőle kettő töltény tárat. Ismét visszakotor a helyére és megint lőni kezd.
YoonGi akció indul!
   A fegyverem csövét kitámasztom az egyik cső tetején és fél szemmel bemérem a két támadó egyikét. Célzok. Lövök. Pont szíven!
Bingó!
   A másikkal is ugyan ezt tenném ha nem zavarna meg NamJoon, amint felettem áll!
- Az már alulról szagolja az ibolyát!
- Sosem engeded meg, hogy játsszak! - felállok.
- Ha te játszol akkor minimum öt halott van. - indokol. - A másik meg, nekem is kijár a jóból nem gondolod? - pörgeti meg előttem fegyverét.
- Ezt a fegyvert illegálisan lehet beszerezni! Azért mert a golyóban időzítőt helyeztek el, vagyis ha te gyomorszájon lősz valakit, akkor az a golyó a hő hatására aktiválódik és belül szétrobban apró darabokra és még ha túl is élnéd pápá egészséges szív!
- Tudom. C'est La Vie*. Vigyük innen a jó madarat és beszélgessünk el azzal a koreai harcossal.
   Nevetve indulunk meg az ajtó felé YungGuk társaságában. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen elkapjuk, de valami azt súgja, hogy egy még csak a kezdet. Ki az a Zico? És ki az a LuHan? Arról nem is beszélve, hogy most estünk bele életünk leundorítóbb trutyijába, amiből nagyon nehéz lesz kimászni.
Bár a nehéz kicsit enyhe kifejezés.