1. rész

- Megszerezted?

- Persze. - mondta LeeJoon.

- Mennyi volt? 

- Húsz millió won.

- Az jó. Kipróbáltad?

- Még az eladókon.

- Mi volt a reakciójuk?

- Az első golyó után földet kaptak, jól bírták. Bár az eladó lánya, elmenekült, de a sarkon kapott 200 méterről egy golyót a fejébe. Tetszett volna, ha látod a szökőkutat, ami kilövet pár másodpercig a koponyájából.

- Meghiszem azt. Menj és teszteld még!

   Mi lesz akkor, ha kihunynak a fények? Mi lesz akkor, ha az egész világot magába kebelezi a gonosz sötétség és mindent felemészt? Hallottál már az ember-fegyver-alkohol-drog csempészetről és mindennek a fejéről? Nem? Pedig létezik! Marionett bábúként kezeli alattvalóit hatalmas globális birodalmában, ahol az egyedüli részt, a sötétséget ő irányítja.

   Senki sem látta, mégis tudják, hogy létezik.  Sehol sincs ott, mégis tud mindenről, olyan, mint egy árnyék. Sohasem tudhatod, hogy hol rejtőzik egyik eszköze, azzal a feladattal karöltve, hogy mészároljon. Mi van akkor, ha te vagy a következő?

   Ha meghallod Itália nevét, mi ugrik az eszedbe? Pizza, sok tészta, meleg, tengerpart és a felejthetetlen, örök Colosseum. A sokatoknak a jó, a boldogság és a dőzsölés. De a sötét oldalára senki sem gondol. Hallottál már valamit az Olasz Maffiáról és annak vezetőjéről? Biztos van valami, igaz ismereteid nem teljesek, és nem biztos, hogy helytállóak. De tudsz valamit arról a férfiről, aki még ezt a nagy szervezetet is irányítja? Nem, nos, ő az Árnyék ember.

    Nem kell olyan messzire mennem, hogy felsoroljak különböző országokban, különböző illegális szervezeteket, akik szintén az ő kezei alatt működnek. Brazília, Oroszország, Spanyolország, Franciaország, USA... és a többi. Ez a Maffia. Mindenhol jelen van, csak nem mindegy mekkora mértékben!

    Az Árnyék embernek nem számít semmi, ha azt gondolnád, hogy mégis. Tévedsz! Pénze van, temérdek. Szolgája van, annyi, amennyit nem is szégyell. 

    Prostitúcióban örömét leli, de még egy lány sem jött ki élve hálószobájából, vagy ha mégis, akkor a lány sem tudja, hogy néz ki. Hisz', mocskos kis játékaiban a legkedveltebb a bilincs - hogy ne érintsék -, és a szemkendő, hogy még csak véletlenül se lássák meg arcát.

    Az emberi élet számára, lényegtelen. A becsempészett fegyvereket ő csak élő humanoid testeken hajlandó tesztelni, legyen az állat vagy pedig ember állat.

    A drog és az alkohol csempészet talán még elterjedtebb, mint az előbb említett két teljesen különböző ágazat. Hiszen, ki ne hallott volna a Party-drogokról, amit az óvatlan bulizók italába kevernek, míg ő kellő képen flörtöl egy számára helyesnek vélt sráccal/nővel. Arról nem is beszélve, hogy az önfeledten őrjöngő Disco patkányoknak, fogalma sincs arról, hogy milyen eredetű az ital, amit, akkor fogyaszt. Legális vagy illegális?

    Egy szóval, ez az ember a feje az egész világon jelen lévő Maffia hálózatnak. Pénz, hatalom neki csak gyerekjáték. Nem fontos számára. Szerelmet nem ismeri, csak a kihasználást. Életében, mindennek már jól előre kitervelt oka van.

   Külseje kedves, aranyos embert takar, de legbelül velőig romlott és csak a hatalom érdekli. Szolgálatában többnyire a legelvetemültebb katonai emberek, és a börtönből szabadult férgek állnak, de akadnak közöttük olyanok is, akik csak a családjukat védik, ennek az embernek a mancsaitól. De még kisebb részben vannak olyanok is, akiknek csak spontán örömet okoz mások szenvedése, és kihasználása.

   Az Árnyék ember leghűbb szolgája, a katonaság Kórházából szabadult LeeJoon, aki idegrendszerileg il-labilis és egy gyenge pillanatában, akár képes lenne emberek százait is lemészárolni. Úgy olvad be a környezetedbe, mint egy kaméleon, ha kell, kórházban gyilkol. Úgy változtatja hangszínét, mint a legkülönlegesebb fuvola, de mégsem változik. Teste kemény, szikár akár az acél. Leírni, jellemezni ezt az embert nem igazán lehet. Vagy ha mégis, akkor csak hasonlítani tudom. Olyan, mint egy 8.7-es földrengés, pusztítást hagy maga után, nem ismeri a kegyelmet csak a fegyelmet és az engedékenységet. Olyan, mint egy jól programozott robot.

     Technikai részlegükre egy ikerpár vigyáz. A bájos külső igen csak intelligens és félelmetes embereket takar. Családjuk védelme érdekében álltak e mocskos cég szolgálataiba. Hat másodperc alatt képesek feltörni, a legkisebb észrevétel nélkül a legfontosabb szervek IP címét és azok által működtetett szervezetek gépeit. Ha befurakodnak egy rendszerve parazitaként haladnak előre, félelmet nem ismerve. Hiszen tudják, hogy még ha le is kapcsolják őket, a főnökük az Árnyék ember, kihozza őket jó politikai kapcsolatai révén. Ők, a Jo-Twins.

   Mint minden mesében, így a való világban is vannak olyan szervezetek, akik a gonosz megfékezésére szakosodtak. Dél-Korea Biztonsági Szövetsége az M.I.B létrehozta a WHITE-ot. A WHITE szövetségi elnöke a jól kiképzett Kim JungSoo, aki az egész WHITE szervezet működéséért felel. JungSoo egy kiváló volt katonai fő-tiszt aki, jó döntési képességével, és előrelátóságával érdemelte ki, ezt a nagy rangú posztot. Ami az egész országban egyedülálló és kivételes.

   JungSoo, de katonai fedőnevén csak LeeTeuk felismerte, hogy hiába képeznek ki jobbnál jobb kémeket, a Nemzet biztonság még így is a béka feneke alatt van, hiába nemzetközileg a legmagasabb. Így, a parancsnokság egyik legjobb stratégáját, és a vezető szerepre legalkalmasabb személyt bízta meg azzal, hogy hozzon létre egy, olyan elit csapatot, ahol a szakma legjobbjai dolgoznak.

    Kim NamJoon fiatal kora ellenére, olyan agyi kapacitással és olyan jó megfigyelő képességgel rendelkezik, mint a mostani vezető JungSoo. De kora miatt nem állhat az egész szervezet élére.

   Ha ez a két nagy koponya összeül, a körülöttük lévők nem értik miről beszélnek, hiszen egymás fél mondatait fejezik be. Illetve egymás előre látó gondolat menetét fejezik be. Ezzel is előrébb járnak, több lépéssel, mint a többiek.

   NamJoon válogatót rendezett a szövetségben és a legjobbnak Min YoonGi bizonyult. Hiszen, mint a válogatón kiderült, rettentő halkan mozog és gyorsan. Érzékszervei mesterfokozatra vannak kifejlesztve. Látása, hallása szaglása messze kiemelkedik kortársai és talán mindenki felett.

   Annak idején YoonGit céllövészként vették fel, hiszen akár 1000 méter távolságból sem téveszt, ha megvannak hozzá a megfelelő eszközei, de közelharcban sem lebecsülendő, hiszen a kardokkal mesterien bánik.

   Másodikként került a csapatba a Technikai részleg legfiatalabb hackerre, Kim SeokJin. Nincs olyan operációs rendszer, amit ne tudna feltörni, legyen az Windows XP vagy 8, de a Linuxszal is jól bánik. Könnyen tanul, így másodpercek alatt képes illeszkedni egy számára ismeretlen közegbe, legyen az informatikai rész, vagy pedig humán erőforrás. A tovább képzéseken, pedig Thai Bokszot tanul, a csapat kiképző tisztjétől. 

   Gondolkodás módjára nem jellemző a mindent-elkapkodok stílus, hanem inkább a mindent-gondosa-átnézek-utána- cselekszek típusú. A realitás világában él, ami nagyban befolyásolja gondolkodás menetét is.

   Az egyetlen nő ebben az egységben kitűnő Kung-Fu bajnok Kelet-Ázsiában, a bámulatos Park MinMi. Apja katonai iskolába irtatta, de anyja az utolsó pillanatban megváltoztatta a jelentkezését Szöul legelitebb iskolájára, ahol, ha elvégzi, az iskolát orvostanhallgató lehet a SKY Egyetem Szövetkezet Orvoslás tanszékén. 

   Anyja utasítására Kung-Fu-t tanul, és Karatét. Halk, nesztelen lány, tökéletesen beépül akár az ellenség sorai közé is. Álruhái első osztályúak, amiket barátnőjétől EunMitől szerez be teljesen ingyen és bérmentve. Fiatal, mosolygós, barátságos lány, minden extrával felszerelve. De ezek ellenére nagyon törékeny és alázatos.

   Ennek az alakulatnak talán az egyik legfurcsább alakja az Észak- Koreából szabadult Kim TaeHyung. A fiú tizenöt éves korában nagy kínszenvedés árán megszökött a kínzó túl oldal karmai közül. Szülei az életüket adták, a menekülés közben, csak, hogy fiuk megmeneküljön. Életének további részét a busani apácazárdában töltötte, ahol hittant és erkölcstant tanult. 

   Négy év elteltével egyszer sem szólalt meg Koreaiul, csak egy bizonyos szám kombinációt hajtogatott:

- 0-1-1-1-0-0-1-0-1... -  Érthetetlen módon IQ-ja a 150-et magasan üti, ami azt jelenti, hogy a hátrányos helyzet ellenére, egy jó módú, család sarja. A számítógépek világát úgy ismeri, mint a saját tenyerét.

    A csapatba elég különc módon került be, hiszen a fiúval egy kihallgatás során találkozott NamJoon és YoonGi. A két tiszt a busani Ítélőszékhez kapott meghívást, azzal az ürüggyel, hogy találtak egy igen különc fiút, aki érdekelheti őket, több bank és szervezet géprendszerét feltörte. Így előzetes megfigyelésre behozták az őrsre. Érkezésük után egyből találkozhattak ezzel a fiúval, aki egy fehérre meszelt szobában ült, egy székkel, asztallal és egy Apple notebookkal.

   A fiú nem nézett senkire, csak a monitort nézte és annak programozási nyelvét, a kettes számrendszert. Úgy olvasta, mintha egy több száz oldalas könyvet tartana a kezében.

- Minek hozták be a fiút? - kérdezte YoonGi.

- Feltörte egy ős régi számítógéppel rendőrségünk szerverét, még időben le tudtuk kapcsolni, hiszen információkat lopott. Mindezeken kívül illegálisan lépett be különböző szerverekbe. - felelte a hadnagy.

- Értem. Ehhez, mi miért kellünk? - így NamJoon.

- Nézze. Hé, te! - csapott az asztalra - mutasd meg nekik, hogy mit tudsz.

   A fiú lenézett a billentyűzetre, elkezdett valamit át programozni a kép szoftver hálózatán és pár másodperccel később az egész épületben a telefonok, egyszerre elkezdtek csörögni. Mikor mindenki felvette a telefont, egy hatalmas telefonos beszélgetős csoport alakult ki, hiszen minden telefon rá lett a másik több száz telefon frekvenciájára állítva, így az egész épületben, EGY nagy közös mobil hálózat alakult ki. Így lett TaeHyung, az elit csapatba.

    Hatodik tagként került be Park JiMin, aki nem az ész vagy pedig az egyéb logikai tevékenységeket képviseli, hanem inkább a nyers erőt és a technikát. Ugyanis JiMin erős test felépítése mellett gondosan kitanulta az Orosz harcművészet egyik legjelentősebb ágát a Systemát. Elsajátította Ázsia egyik hagyományos harc stílusát, a Karatét és a Taekwandoot.

    Elhamarkodott döntései miatt sokszor került már ezelőtt bajba. Jobban szeret az izmaival gondolkodni, mint azzal a nagyszerű szervével a koponyájában.

   Így alakult meg a WHITE szervezet legelitebb és legjobb csapata Kim NamJoon vezetésével. Ez, a BTS.

Minden azon a napon kezdődött...

   Bang YongGuk és Kim JungSoo fegyvert tartottak egymás felé öt méter távolságból. Bang YongGuk mellett ott állt az ő jobb keze Zico, míg Kim JungSoo mellett pedig az ő személyes asszisztense JunWoo, aki épp úgy, mint ő, jól ért a fegyverekhez és a közelharchoz. LeeTeuk fekete öltönyt visel, épp úgy, ahogy segéde is. YongGuk és Zico pedig szokásos, nagy szőrű kabátot, nyakukban pedig vastag arany nyaklánc csüng, ujjaikon pedig nehéz pecsétgyűrű.

- Tedd le a fegyver, YongGuk! - utasította nyugodt hangon LeeTeuk a WHITE főnöke.

- Nem, a tiéd a világ. Folytatni fogom, amit kiterveltem. Enyém lesz, minden! - így YongGuk.

- A szíved gonosz, de a lelked mélyén te magad is ilyen sötét lennél?

- Túl sok Shakespearet olvasol köcsög. Mi már, ez a duma? Élj a 21. században, bazd meg!

- Akkor mondom így. Anyád örülne, ha így látná egyetlen fiát?

   YongGuk szemei kikerekedtek, és mérgében egyet fellőtt a kék égboltra. Száját összeszorítva szegezte vissza a fegyvert ellenségére. Mindenki úgy hiszi, hogy a dél-koreai Maffia vezére YongGuk, így ő vált az első számú körözötté. Több hónapnyi kemény munka segítségével találtak rá és most nem hagyhatják futni.

- Meddig fogsz kutatni a mások magán életében?

- Addig, amíg szükséges. De mond, édesanyád, ilyen életet szánt neked? A gyermekkorod gyönyörű volt. Volt egy apád, egy szerető anyád, akik a szívük mélyéből szerettek téged és mindent megadtak neked. Tényleg így hátat fordítasz azoknak, akik életet adtak neked?

    A kemény arc kissé meglágyult, és egy halvány mosollyal keresztezett reménysugár jelent meg szája szélén pár pillanat erejéig. YongGuk csuklója kissé lekonyult a fej helyett már a mellkast célozta meg. A szülei, már rég óta egyik gyenge pontja volt.

- Ne inogj meg! - kiáltotta JunWoo, miközben LeeTeukre rántotta a fegyvert. A vezér meglepődve nézett az árulóra, aki abban a pillanatban egy golyót küldött a WHITE elnök koponyájába, és holtan a földre hullott.

   Feje körül vöröslő vér glória jelent meg, kezéből kiesett a fegyver, vérben úszó feje pedig az esés lendületéből még utoljára elfordult, YongGukra meredt nyitott szemmel, aki, meglepődött arccal bámult hol az előbb még álló RyeWookra, hol pedig az áruló JungWoora.

   JungWoo lehúzta a parókát, nyakkendőjét meglazította, ragasztott bajszát letépte és YongGukra majd pedig a másik kezével is kirántott egy fegyvert, amit Zicora tartott.

- Ne inogj meg, vagy pedig te is így jársz, mint ez itt. Tiszteld LuHant, és arany életed lesz!

- Ki az a LuHan? - értetlenül állt egy helyben, gondolataiban elmerülve. 

   Azon a napon, amikor LeeJoon beépült a WHITE szervezetbe és brutálisan megölte azt az embert, akit mindenki tisztelt. Mély gyász szállt az egész szervezetre, egy fontos embert vesztett el a Nemzet. Emlékszem, azon az esős napon a hat elit bosszút esküdött, azon, aki ezt művelte...