5. rész

   ~ Emlékszem, mikor kicsi voltam sokszor volt, olyan este, mikor anya mesélt nekem esti mesét, közben én az ölében feküdtem, ő pedig puha kezeivel simogatta homlokomat és hajamat. Mézédes hangjára elaludni, olyan volt, mint a megtestesült nyugalom, amiből sugárzott a Szeretet. ~

   Nem tudom mennyi ideig voltam eszméletlen, de erős zötykölődésre ébredtem. Kezeim hátam mögé voltak kötve, épp úgy, ahogy a bokám. Ahogy mozgott a gépjármű, olyan ritmusra mozdult vele a testem is.
   Lassan mozgatni kezdtem fejemet, vele egy időben próbáltam kezeimet kiszabadítani, de ekkor egy kéz kezdte el körkörösen simogatni fejem tetejét, arcomat, épp úgy ahogy régen anya. Lassan kinyitogatni kezdtem szemeimet. A gépjárműben sötét volt, csak a sötétített ablakon szűrődött be valamennyi fény. A halvány fényben észrevettem hét fekete cipőt, amiről szinte világított a Nike jel. A cipőre - még így ülve is - ráhullott a bő szárú fekete nadrág alja. Jobb lábát megmozdította és ezzel együtt az én fejem is.
Úr isten, rajta fekszek! 
 Egyre jobban idegesebb lettem, így még többet mocorogtam. Kiakartam szabadítani a kezemet, mikor átnyúlt rajtam, oldalra fordított testemen és egy könnyed mozdulattal hátamra dobott.
    Arcát nem láttam tökéletesen, de arc formáját már láttam valahol, csak nem tudom, hol? Arcával lentebb hajolt már éreztem bőrömön a leheletét. Ajkain keresztül kifújta az égetően forró levegőt, ami szinte perzselte ajkamat. Azt hittem megcsókol, vagy más ocsmányságot tesz velem, de ehelyett csak oldalra fordította fejemet, és halkan súgta:
- Aludj még, ha megtudják, hogy fent vagy, nagy bajba kerülsz. Pihenned kell, ha megérkeztünk csak akkor fog kezdődni az igazi buli. - nagyot nyeltem.
Mit jelent az, hogy Igazi Buli? 
- Mikor ölsz meg? - súgtam vissza, de nem mertem rá nézni.
- Mért nem futottál el?
- Bíztam benned.
- Hiba volt.
- Te...
- Nem, nem én öltem meg a szüleidet. Aludj, vagy addig ütlek míg el nem alszol. Végleg. - Engedelmeskedtem akaratának, lehunytam szemem, próbáltam aludni, de nem ment, inkább csak csukva akartam tartani őket, hogy ne lássak semmit.
   Alvást színlelve ébren figyeltem a hangokat a környezetemben, és próbáltam hallgatózni a beszédre, de nehezen ment, hiszen a motor erősen zakatolt. Miden olyan zavaros.
Lehet jobb lett volna meghalni?
   Gondolataim súlya alatt arcom megkeményedett, ráncosra húzta össze magát, és könnyek hagyták el szememet.
- Ne sírj, semmi sem történik ok nélkül. - súgta fülembe, közben simogatta felkaromat - Ha legközelebb, azt teszed, amit mondok, akkor nem történik több rossz. Engedelmeskedhetnél nekem, itt az első. Aludj.
   Megállt a simogatással, nem ért hozzám. Tévedtem. Kezével fejemet felfelé fordította, és egy lágy puszit nyomott homlokomra. Másik kezével pedig letakarta a szemeim.

~ - Úr isten MinMi!
- Mi az HyoNi?
- SooTae megpuszilt a homlokomon. - elültünk egy padra, MinMi kezei közé fogta enyéimet, majd mélyen a szemembe nézett.
- Tudod ez, mit jelent? - szeme csillogott, szája magasba szökött.
- Nem, mit?
- Puszi szájra azaz, hogy kacérkodik veled. Nyakra az azt, hogy szeretne téged, mindenhogy. Puszi homlokra, pedig azt, hogy bízik benned.... ~

    Az el rablóm bízik bennem, de én bízok benne? - Megmakacsoltam magam, el elhatároztam, hogy fogok.

- Ébredj! - rúgott meg valaki.
Sajgott az oldalam, nagyon, szemem könnybe lábadt, még így is. De nem nyitottam ki szemem. Másvalaki mondta, neki nem engedelmeskedhetek, csak annak, akiben bízok.
Te nem ő vagy!
- Ébredj, nem hallod? - rúgott meg ismét, de ezúttal a székkel együtt felborultam, és a földre estem.
Nagyon fáj!!
- Ébredj kurva! - ekkor már többször rúgott meg, egyenesen a gyomor számra célzott.
Nem, amíg ő nem mondja!!
- Nem hallod?!
- Hé, elég legyen LeeJoon! - kiáltott oda az, akibe, minden bizalmamat helyeztem.
- Hát, te?!
- Ezt nem így kell, te tuskó. Figyelj és tanulj!
- Pont egy magadfajtától, fogok tanulni! Szar-házi!
   Lépteket hallottam magam mögül, ekkor valaki felemelt a székkel együtt. Lehorgasztott fejjel ültem a széken, amihez ki voltam kötözve. Két új érintését éreztem meg állam alatt, ami fentebb emelte a fejem.
- Jó reggelt kisasszony! - lassan nyitogatni kezdtem szemem, de az erős fény miatt elfordítottam teintetem felőle. Ahogy egyre jobban szokta meg a fényt, úgy néztem vissza rá.
   Előttem egy mosolygós fiú guggolt talán két évvel lehettem tőle fiatalabb. Szeme körül, már nem volt semmilyen maszk, és nem is olyan ijesztően nézett rám, mint a házunkban. Szája pedig nagy 'C' betűt formált.
    Nem mondott semmit sem, csak jobb kezét elém nyújtotta, közben kisujját mutatta felém. Fejemmel hátra biccentettem, jelezve, hogy nem megy az, olyan könnyen.
- Igaz is. - mondta, kedvesen mosolyogva.
    Felállt és rajtam keresztül elkezdte babrálni a csomót.
- Nagyon ügyesen megkötötted LeeJoon. Gratulálok!
- Ne nyalizz, kis dísz buzi.
    Fejét felém fordította, beleszuszogott nyakamba, amitől kirázott a hideg.
- Ha megcsípem a kézfejed, gyorsan húzd fel a térded és rúgj gyomor szájon! - súgta még halkabban, mint az autóban.
- Nem foglak bántani, te sem bántottál.
- Ez parancs. A jövőd a tét.
- Mit piszmogtok, ti, ott? - kiáltott felénk LeeJoon. Hangjától összerándult egyszerre az összes izmom, kicsit felugrottam.
- Hé, hé. Te meg mit csinálsz? - kiáltott rám a szép-mosolyú srác, miközben hátrébb lépett és egy pofont küldött felém.  Égett a helye, és fájt, nagyon. Nézése égetett, szigort árasztott magából. Megrettent tekintete.
Mi ütött belé?
    Lassan visszalépett hozzám, ismét úgy hajolt át rajtam, mint az előbb. De ezúttal parfümjének illata megbabonázott, elszédít ez az érzés. Ez a szédült állapot, elfeledtette velem, az előbb történteket. Azt, sem bánnám, ha mindig ütne, pofozna, csak had érezzem az illatát.
Miket nem gondolok? Ez törvény ellenes! Térj észhez! - Nem megy, megbabonázott, egy pillantásával!
    Hajamnál fogva húztam ki magam, ebből a szédületes állapotból. Épp jókor. Mikor egy pillanatra felébredtem, akkor éreztem meg a jelet.
Gyerünk!
    Egy erős határozott mozdulattal, gyomorszájon. Ő összerogyott előttem a földön, én pedig az ajtó felé rohantam. Lenyomtam a kilincset, kinyitottam az ajtó, de még vissza néztem, az a szadista barbár futott felém, de az édes-mosollyal-megáldott-megmentőm rávetette magát, hármat ütött fejre, ezt követően a nyakát és a mellkasát sorozta ütéseivel, majd pedig felém kiáltott.
- Egyenesen, jobbra, ismétlés végig, az ajtóban pedig 3 kopogás. FUSS! - ahogy elmondta, már el is vesztette az előnyét, hiszen a nagy monstrum LeeJoon egy határozott ütéssel gyomorszájon ütötte úgy, hogy megemelkedjen a földről.
- Fu... uss... - mondta. Szájából eleven vörös vér spriccelt ki, ami a földet érés pillanatában szétfröccsent, amit pillanatokkal később a gazdatest fedte le.
    Adrenalinnal megtelt érrendszerem, egyre jobban duzzadt meg bennem. Rohanni kezdtem.

~ Egyenesen... Jobbra... Egyenesen végig... az ajtón három kopogás...  ~

   Kinyílt az ajtó, és pedig hátra sem nézve rohantam be, és csaptam be azt. Ráfordítottam a zárat, épp jókor, hiszen valaki már most dörömbölt rajta. Az ajtónak dőlve kifújtam a levegőt, de szívverésem egy cseppet sem lassult. Épp ellenkezőleg. Előttem egy majd tizenöt centiméterrel magasabb férfi állt, fehér öltöny nadrágban, amibe bele volt tűrve a baba kék ing. Zsebre tett kézzel állt előttem és vizslató tekintettel mért végig. Szőke haja volt, és kiismerhetetlen tekintete.
   Egyre jobban ütötte valaki mögöttem az ajtót, amibe testem beleremegett. A szőke hajú férfi kezét nyújtotta felém, egy bájos mosollyal körítve.
Mit tegyek?? Anya, segíts!
- Elbújtatlak! - mondta, szelíd hangon és én elfogadtam kezét. Maga mögött húzott, kinyitotta előttem a jobb sarokban lévő ajtót. - Menj be. Öltözz át. Amit kiválasztasz az már a tied. - és belökött, mögöttem pedig bezárta az ajtót, kulcsra.
    A szobában rengeteg ruha volt vállfára akasztva, és a szemben lévő oldalon még sminkes tükör illetve egész alakos is volt felakasztva. A sminkes tükör előtt egy nagyobb asztal volt, olyan mint a sztároknak. Rúzs, púder, szemceruza, szempilla spirál... minden.
    Az ajtó mellett mindkét oldalról szekrények voltak, tele ruhával. Egyik oldalon női ruhák voltak, míg a másikon férfi. A női rész felé vettem az irányt. Kezem végig húztam a felakasztott ruha tömegen, míg meg nem találtam egy kivételes darabot. Tengerkék volt, és a földig ért. Szegcsontnál egy ezüst karika díszelgett, amiből jött egy spagetti pánt.
    Felvettem, és beültem a sminkes asztal mögé. Boldogság járt át, mosolyogtam, minden gondom-bajom elfelejtettem. Felhelyeztem egy leheletnyi púdert, rá egy kis pirosítót, egy vékony csík szemhéjtust, és szempilla spirált. Az egészet pedig megbolondítottam, egy kis halvány rózsaszín szájfénnyel.
    Nagyot sóhajtottam. Olyan mint egy álom.
Olyan vagyok, mint egy igazi színésznő!
    Lassan kihúztam az egyik fiókot, amiben volt több kis doboz. Kivettem egy kis kék masnisat. Kinyitottam, és egy nagy kék drágaköves fülbevalót láttam meg. Felcsillantak szemeim. Felvettem őket. A másik oldalra fordultam, onnan is kihúztam a legfelső fiókot, de abban csak kettő dobozka volt. Egy fehér és egy fekete. Kivettem a fehéret, és felnyitottam. Egy vékony arany nyakláncot találtam benne, amin medálként egy kis kör volt, amin fehér színű kis ékkövek ékeskedtek.
    Kivettem a dobozból, magam elé tettem, majd pedig kettévettem szárait és nyakamba akartam akasztani, ekkor egy hideg kéz érintését éreztem meg.
- Segítek. - mondta.
- Köszönöm. - Bekapcsolta a nyakéket, majd felsegített a székről, a szoba közepére vezetett, ott pedig felállított egy kör alakú dobogóra. Kettőt tapsolt és még több fény gyulladt ki, amik rám világítottak.
- Jó a stílusod. - Hogy ez, most dicséret, vagy más, nem tudom, hiszen semmilyen arckifejezést sem vettem észre rajta. Közelebb sétált, most én vagyok a magasabb tőle, úgy öt centivel.
- Hajolj le, kérlek. Nézz a szemembe. - mondta, és egy kérdés nélkül tettem, amire kért.
   Szemembe nézett, és én az övéibe. Mély barna szeme magáéba olvasztotta enyéimet, és onnantól kezdve... csak az ő szava számított. Elvarázsolt.
- Te, most már ide tartozol. Ez a lakhelyed, itt élsz és itt lesz megnyugvásod. Itt fogsz sírni és nevetni, ha én azt mondom. Te most már az enyém vagy. Csak az enyém. - mondta, de úgy nem fogtam fel szavainak súlyosságát. Csak egy valamit tudtam.

- Rendelkezz velem, uram!