x.X.x
- Hallgatom!
Szokásához híven a nagy főnöki iroda rendezett és minden egyes
négyzetmétere a biztonság kedvéért hatszor le van takarítva, csak hogy a főnöknek
ki ne jöjjön az allergiája. Ő, ott ül a masszírozós
székében hátradőlve, közben
maga előtt összefonta karjait és bírálóan néz rám. Rám aki még csak most jöttem
meg és hulla fáradt, persze nem hanyagolható el az idegesség sem. Légzésem
szaporább lesz és elfog a pánikkal egybe kötött tehetetlenségi frusztráció.
Ugyan, mit is mondhatnék, nagyon jól éreztem magam köszönöm. Szerencsére nem
láttam semmi érdekeset sem a játékokból, mert egy Bang YongGuk névre hallgató
személyt hajkurásztam, így nem tudtam kellő képen összpontosítani az eredeti
feladatra. Köszönöm szépen nagyon jó volt a szálloda, a repülő út is első
osztályú volt, szó szerint, de sajnos nem tudtam teljesíteni a
megbízásomat.
Bocsi, muftikám!
- Tisztelettel jelentem a főnök úrnak, hogy a kapott feladatot nem
tudtam végrehajtani. - Szeme kikerekedik, és előre hajol, úgy hogy rá tudjon
könyökölni a nagy sötét cseresznye színű asztalára. Hitetlenkedve néz rám, én
pedig felkészülök a legrosszabbra.
- Kim NamJoon! - kiálltja a nevem és megrezdülök.
Ásó, kapa, nagyharang!
- Nagyot csalódtam a képességeiben. - mondja. Valami azt súgja,
hogy én leszek az első, hogy páros lábbal rúgnak ki a WHITE frissen mosott és
csillogó üvegajtóján. Hátradől, kezét a karfára teszi, és bíráló arccal néz
rám. - Mondjon el mindent! - Nagy meglepetésemre nem üvöltötte a képembe, hogy
TAKARODJ, de nem így történt. Ez meglepő.
Belevágok rögtön a közepébe, és egyből onnan kezdem
el mondani, hogy mit mondott YoonGi, mikor megtudta, hogy YongGuk ott volt.
Figyelek a folyamatos beszédre, és a hangsúlyingadozásra. Megválogatom a
szavaimat, és felveszem a formális formát, azt a formát, amit ő is elvár
minden... egyes... dolgozójától.
- Értem. - mondja. - Minden elismerésem. Jól megoldották a
másodlagos feladatukat. De az megbocsájthatatlan, hogy nem teljesítette
társával együtt azt a feladatot, ami miatt elküldtem önöket oda és a cég pénzét
a felesleges kiruccanásukra költöttem.
- Elnézését kérem. - meghajolok.
- Két hét fizetés megvonásban részesítem magát és MinYoonGi
főtisztet.
- Uram, kérem, őt ne büntesse, mert én nem tudtam kontrollálni az
érzéseimet, és nem voltam képes döntést hozni. - meghajolok. - Elnézését kérem.
Engem büntessen csak. Ő követte az utasításaimat, mint jó altiszt.
- Értékelem, hogy menti a menthetőt. Min YoonGi csak egy hét
fizetés megfonást kap, míg ön kettőt. Van még valami, amit szeretne velem
megosztani? - kérdezte, de több volt benne a fintor, mint a komoly
érdeklődés.
- Igen lenne. Kiderítettem, hogy a játékok nyertese Jung HoSeok,
koreai.
- Ezt eddig én is tudtam, valami más?
- Lenne. - mondom, meghunyászkodva. - A repülőgépen felkerestem,
de épp pihent, a mesterétől pedig engedélyt kaptam, hogy személyesen
felkeressem.
- Akkor tegye! Elmehet!
Lassan, egy hang nélkül bezárom nagy tömény fa ajtaját
és a vörös szőnyegen indulok el az irodánk felé, ami a fő épület elitjeinek
ajtaja előtt húzódik. Zsebre tett kézzel sétálok, komótosan. Nem sietek sehova.
Újra és újra lejátszom a főnök arcreakcióját a történetemre. Félig le volt
nyűgözve, így utólag ezt veszem észre az arckifejezéséből. De nem volt
túlságosan nyugodt, mikor megtudta, hogy YongGukot elkaptuk, sem pedig akkor,
amikor megosztottam vele, a beszélgetésük témáját, és azt, hogy mit szűrtem le
belőle.
Mikor belépek az irodánkba, akkor mindenkire a síri
csend száll és feszülten figyelnek engem. Magam mögött bezárom az ajtót és az
asztalomhoz sétálok. Leülök a székre, és rákönyökölök az asztalra, majd
ujjaimmal átfésülök hajam, végül a homlokomnál megtámasztom a fejem.
- Mond ki. - lép közelebb JiMin. - Kit rúgott ki? - halk hangján
észreveszem, hogy fél, azért mert elvesztheti a munkáját. Kicsit ez
megmosolyogtam, de csak fejben, ezért eldöntöm, hogy játszadozok egy kicsit.
Felpattanok, és JiMinre hozom frászt. Kezemet vállaira teszem, és a legártatlanabb
tekintetemmel nézek rá. Próbálok együttérzést mutatni felé.
- JiMin, sajnálom de... - oldalra pillantok, hogy még drámaiabb
legyen a hatás, mire ő lesápad. - De neked és YoonGinek... - YoonGi felpattan
és ijedten néz rám. Talán még az élete is lepergett előtte. - De kettőtöknek ma
bent kell maradnotok, hogy elvégezzétek a prezentációt, addig, amíg ég elmegyek
MinMihez, hogy lássam, hogy minden rendben van-e vele. - megpaskolom a vállát.
- Sok sikert srácok! - rájuk kacsintok és elhúzok.
x.X.x.
Utálom, mikor NamJoon a munkámmal szórakozik, főleg
most, hogy lehet temetésre kell majd minden pénz. Leroskadok a székébe és
elkezdem masszírozni a halántékomat.
Ez nem volt vicces! Kurvára nem volt az!
Félig felnézek és észreveszem, hogy YoonGit is
váratlanul érte NamJoon éretlen, és ízléstelen vicce. Ő is, most már leült és
mérlegel. Egyszer mérhetetlen nagy ideg keríti hatalmába, másodszor,
megnyugszik majd mérges lesz a főnökre, mert megviccelte.
- Mit is mondott hova megy? - kérdezte SeokJin.
- MinMihez. - felelem egyhangúan.
MinMihez!?
Felállok és utána rohanok.
- Hova mész? - állít meg az ajtóban, karomnál fogva YoonGi.
- Be kell vásárolnom estére. Kifogyott a hűtő! - megrántom a
vállam és már ott sem vagyok.
A parkolóban utol érem NamJoont, és még mielőtt
elindulhatott volna a már brúgó háztetőre csapom a kezem. Nagy szemekkel néz
rám, de leesett neki, hogy marasztalni akarom. Kifújom a levegőt és kiegyenesedek.
Hajamba túrok és beülök az anyós ülésre.
- Indulhatsz. Útközben állj meg egy bevásárló központban, vennem
kell pelenkát, meg bébi ételt és még néhány gyümölcsöt. - nem szól semmit, de
látszik rajta, hogy nem érti. Kérdezgetés helyett csak bólint egyet és útnak
indulunk.
A közeli bevásárló központ körülbelül akkora, mint
két focipálya. Egy szóval. Hatalmas. Földön guruló kosarat hozok és elkezdek
szinte rohanni a baba részleg felé. Váll felett hátra pillantok és látom, ahogy
a főnök mögöttem sétál zsebre tett kézzel és erőteljesen gondolkodik valamin.
De most jelen pillanatban nem érdekel.
Megállok a baba részleg előtt és végig nézek rajta.
Először a pelenkák vannak. Besétálok és mindenhol boldog anyukákat illetve
apukákat látok, akik furcsán néznek rám. Végig nézek magamon. Én is megnézném
magam, ha egy ilyen szereléses srác rontana be a baba részlegre, mint egy
félkegyelmű. Fekete csőnadrágom szára a magasított cipőből kihúzódott és
felülről látszik a skót kockás zoknim egy kis mintája.
Remélem, ez onnan nem látszik...
Ingem könyékig felhajtva, és pulcsim a vállamra van
kötve, úgy, mint a NYC modelleknek az újságban. Mindezek mellett a kézfejemre
van írva, az az napi teendő, amit pár szóval keresztbe húzott drága főnököm.
Órám is leállt. A táskámat pedig a kocsiban hagytam, és ami a legjobb, azaz,
hogy az egyik zsebem ki van fordulva, mint a csóróknak a drámákban.
Szörnyű, de legalább a hajam jól áll!
Nadrág farzsebembe nyúlok és tárcsázom MinMi számát.
Három csengés után fel is veszi.
- Igen?
- Szia, Park JiMin vagyok. YoonShiknek milyen pelenka kell?
- Kettes vagy hármas számozású. Ez attól függ, hogy hány kiló van
a csomagolásra írva.
- Várj, mindjárt mondom... Ö... a kettesen az áll, hogy 9 kilótóé
15 kilóig. A hármadon pedig 11 kilótól 17 kilóig szerepel.
- Hum... most nézd meg, hogy egy csomagolásban mennyi van?
- Az egyikben 55 darab, míg a másodikban 53 darab. Ez mit jelent?
- Hogy a nagyobból többet kell venni... tömören ennyit. Jó lesz
még a kettes. Mennyi pénz van nálad?
- Elég.
- Okés, akkor kettő kettest vegyél, mert az akkor egy és fél
hónapra elég lesz.
- Csak egy és fél hónap?
- Te is ennyibe voltál anno, mint kis szaros. Ne sajnáld az unokaöcsédtől.
- Jó. Jó. - beadom a derekam és beledobok kétpelenkás csomagot a
kosárba. Körbenézek és meglátom, ahogy NamJoon elmélyülten nézi a cumis
üvegeket. - Szia. - kinyomom.
NamJoon mellé sétálok és nézem, amit ő néz, ott fent
a legfelső polcon. Egymás mellett van két üveg, egy világoskék és egy világos
rózsaszín. A kéken kis autók vannak zsiráfokkal és elefántokkal, míg a
rózsaszínen virágok, pillangók és szívecskék, na meg egy nagy szivárvány.
Felemeli a kezét és leveszi a kéket, majd a kosárba löki. Értetlenül nézek rá,
ő pedig közönyösen vissza.
- Szerintem neked csak fiad lehet! - jelenti ki és lemegy
mellettem tovább a játékokhoz.
Nekem gyerek? Mi van?
Követem, de, csakis azért mert a játékok után vannak
a bébi ételek. Ő megáll, a játékoknál én pedig tovább sétálok. Leguggolok, hogy
a polc legalját is meg tudjam nézni. Ott voltak a gyümölcs pürék. Kiveszek egy
banánosat, háromepreset, kétmálnásat, egy szilvás mangósat. Fentebb állok és
körbenézek a zöldséges és húsosok között. A gyümölcsösök még befogadhatók a
gyomromnak, de ezek a pépesített húsok és zöldségek már nem. Ráadásul még össze
is vannak keverve. Elgondolkodva nézem végig a bizarrabbnál bizarrabb címkéjű
termékeket és kiráz a hideg. Véletlenszerűen megfogok néhányat és
belerakom a kosárba. Mire felnézek addigra NamJoon áll felettem és megijeszt.
- Ezt is vedd meg. - mondja és elém dug egy négy kis pohárkából
álló dobozt, amire az van ráírva, hogy vanília puding. - Biztos szeretni fogja.
MinMi elmondta NamJoonnak YoonShiket?
Megfogadom, amit mond és engedem, hogy beletegye a
kosárba, ami már tele van. Végig nézek, rajta és a bőrdzsekihez szorít egy
plüssmackót. Kérdőn nézek rá.
- Mi az? Ja... hogy ez! - mutassa felém. - Olyan puha, olyan cuki
és nézd a gomb szemét. - elkezd nekem gügyögni én pedig nevetésben török ki.
Gyors hangulatváltást figyelhettem meg a nagyfőnökön.
Ilyennek még sohasem láttam.
- Neked kell ez a mackó? - felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Hát... ö.... izé... - tarkóját vakargatva néz le rám.
- Na makogj, fogd és hozd majd kifizetem.
Áttrappolunk a zöldség-gyümölcs részleghez és egy
kis telefonos segítséggel, mindenből jól bevásárolunk úgy egy kilót. Ha igazi
Park vér csörgedezik az ereiben, akkor jó étvágya van. De ha viszont az apjára
ütött, akkor az is olyan gizda lesz, mint YoonGi és akkor szegény MinMire fog
rohadni a gyümölcs. De ha átmegyek és megeszem a gyerekkel együtt, akkor nem.
Volt probléma, nincs probléma.
JiMin bácsi megoldotta a problémát!
A kasszánál a szállító szalagra pakolom a cuccot és
a mögöttünk lévők hülyére vesznek, hogy két férfi ennyi baba cuccot
vegyen.
Lehet, még melegnek is néznek.
Mondjuk, ahogy most kinézek és mellettem NamJoon is kinéz, nem
csodálkoznék ezen sem. A főnök olyan, mint egy jól kereső gazdag, olaj mágnás
fia, akinek még a bőre alatt is pénz van. Ezzel ellenben én, mint egy rossz
buzi könyvből kiszabadult női szerepre szánt férfi, úgy pózolok mellette.
Lehajtom fejem.
Ez tényleg ciki...
Belsőm az kiabálja, NEM VAGYOK HOMOSZEXUÁLIS, de a külsőm minderre
rácáfol.
Azt hiszem, erre mondják azt, hogy: C'est la vie.
- NamJoon. - szólalok meg viszonylag mély hangon, hogy kicsit
fentebb tornázzam a már a béka feneke alatt lévő önbecsülésemet egy kicsit. -
Add a bank kártyád! - szólítom fel.
Na tessék, már megint magam alatt vágom a fát. Ez
most úgy hangzott, mint egy követelőző házi asszony, aki a férje lóvéját költi
el. De majd visszaadom neki, ha kiértünk a kocsihoz, becsületszavamra! De ezzel
csak magamat nyugtatom legbelül, közben a kívülállók teljesen mást látnak.
- Minek az neked?
- A kocsiban hagytam a táskám és ezt itt... - mutatok végig a
szalag tartalmán -, ki kell fizetni!
- Ezért egy hónapig csinálni fogod, a papírmunkámat plusz a pénzem
visszaadod!
- Áll az alku! Na, add a kártyád! - előveszi a pénztárcáját és
kihúzza belőle a hitelkártyát.
Mindkettőnk szeme kikerekedik, mikor meglátjuk a
végösszeget. Nagy fintorral átnyújtja a hitelkártyáját és látom rajta, hogy
fájó szívvel benyomogatja a kártya kódot majd zöld gombot nyom.
- Köszönjük, hogy nálunk vásárolt. Térjen vissza máskor is. -
mondja a mosolygós eladónő, mi pedig négy zacskó bébi holmival sietünk vissza a
kocsiba. A csomagtartóba bedobáljuk a szatyrokat, és beülünk a kocsiba.
Egyszerre kifújjuk a levegőt, NamJoon indítja a motort, kikanyarodik az útra és
indulunk MinMi háza felé.
x.X.x
Az a maci annyira, aranyos és annyira hasonlít rá,
hogy muszáj volt vennem egyet. Ott ült azon a polcon és azért kiabált, hogy
vegyem meg. Képzeletben az apró mancsait is nyújtotta felém. Szinte hozzám
repült. Kiválasztott!
Na jó, tényleg fáradt vagyok, ez tény és való. De,
JiMinnek minek kell ennyi baba holmi? Talán felcsinált egy ártatlan lányt és
beszáll a gyerektartásba, vagy mi? De nem kérdezek rá, lehet érzékeny téma ez
neki. Nem erőltetem.
Harminc perc elteltével megérkezünk MinMi házához.
Kiszállunk, a csomagtartóból kivesszük a szatyrokat, majd csengetünk. JiMin áll
elől én pedig hátul. Ahogy körbenézek a kicsi elő udvarszerű részen, hiányérzetem
támad. Valami hiányzik.
De mi?
Tényleg a kuka. Úr isten, a kuka! Nem vettem MinMinek kukát. El
kell mennem valahova és vennem kell egy kukát. Megfordulok, ekkor nyílik az
ajtó és gőgicsélő gyerek hang kiáltja azt hogy JiMin bácsi. Megfordulok és
MinMi kezében egy kisfiút látok, aki kézzel, lábbal akar JiMin felé menni. Mosolyok
látszik az elülső 4 tejfoga, amitől olyan, mint egy nyuszi.
Lefagyva állok.
Olyan jól mutat a kezében a gyerek. Élettel tölti meg, és
mosolyog.
- Gyertek be. Tegyétek, le az előszobában a cuccokat majd én
kipakolok. Hé, hé YoonShik! Nem megy el. Itt marad és játszani fog veled. -
MinMi félreáll és beengedi JiMin, aki leteszi a szatyrait a cipőtartó szekrény
mellé és gügyögve átveszi a gyereket. MinMi felém fordul, és nagy levegőt vesz.
Résnyire nyitott ajkain keresztül kiengedi a levegőt és kézzel betessékel
házába.
Mi történt itt a legutóbbi látogatásom óta?
uristenn!! de jóó kövitt....
VálaszTörlés